Vélemények
Stroke túlélők és hozzátartozóik véleményéről olvashattok akik próbálták már az ARNI módszert a Stroke Neuro Rehab (SNR) segítségével.
Kedves Gabi!
„A remény hal meg utoljára” – ezt mondogattuk az egyetemen. De talán nem így van. Amióta találkoztunk a stroke-kal, azóta más viszonyban vagyok ezzel. Úgy gondolom, a remény sokszor meghal, de képes feltámadni. Az ember mindig képes új erőt meríteni, és menni tovább még a leglehetetlenebb helyzetekben is. Van azonban, hogy megfeneklik. Amikor úgy látja, hogy mindent megpróbált és nem tudott segíteni. Így voltam ezzel. Próbálkoztam mindennel, táplálékkiegészítők, csodaszerek, kütyük, kezelések, miegymás. Nagyon sokat nézelődtem és olvastam. De nem volt semmi áttörő eredmény.
A hagyományos orvostudomány gyakorlatilag már akkor lemondott édesapámról, amikor megtörtént a stroke. Először tüdőgyulladást kapott a fekvéstől, aztán túlélte. Megműtötték, majd közölték, hogy nem rehabilitálható. Aztán egy főorvos, akinek azóta sem tudom a nevét, ismeretlenül mégis úgy döntött, hogy rehabilitálható. Ez volt az első három hónap az eseményt követően. A kórházból aztán úgy jött haza, hogy járókerettel próbálkozott a járással. Hazaköltöztem. Délben külön hazajártam, hogy sétáljak vele, mert csak én bírtam el a súlyát. Szerintem azt is ismeri mindenki, milyen az, amikor a bizonytalan egyensúly miatt egy nap többször is elesik a stroke-on átesett. És persze a lehetetlent környékezi az, hogy felállítsuk egyedül. Nem részletezném. Eljutottunk a három lábú botig. És ennyi. Próbálkoztunk még egy kör rehabilitációval messzebb, mivel a fekvésből felülés sem ment. Ebben a körben megállapították, hogy rosszul tanult meg járni, porckopása lesz és ezért visszaültették a tolószékbe.
9 éve kezdődött. Az sem volt kevés, amit elértünk, mégis megrekedtünk. Belefásultunk. Meghalt a remény. Aztán jött az ARNI. Az első alkalommal szimpatikus volt. Az egész tréning energiától sugárzott, ami hatott a résztvevőkre. Kapott mindenki egy löketet. De később jöttem rá, hogy ez nem elég. Nem elég, mert keményen dolgozni kell mellette. Idén tavasszal kezdtük. Videotréning. Így tudtam ott lenni. És elkezdődtek a pozitív dolgok. Először a felállás. Segítség nélkül, kéz nélkül, csak a lábbal. Aztán elmentem a képzésre. Ott kipróbáltam a két kézzel sétálást. Ez nekem sosem jutott volna eszembe, hogy biztonsággal el lehet indulni a bot nélkül. De így lett. Visszatértek a jobb lábra az izmok. Sokkal stabilabb lett a mozgás. Míg egyszercsak elengedtem. És egyedül járt. Kisétált a szobából a konyhába. Még csak felügyelet mellett, természetesen, de ez akkor is maga a csoda. És a remény. A remény arra, hogy tudunk fejlődni, hogy elérhetjük azt, amiről korábban azt hittük, hogy lehetetlen.
Ezt szeretném neked megköszönni Gabi, hogy visszaadtad a reményt. Azt, hogy nem csak nálunk, hanem a tréningeken olyan embereken is megpróbálsz segíteni, akiknél már rég feladták a reményt. Mert te nem adod fel. Köszönöm. Izsó Gabriella
Izsó Gabriella
Túlélő
Stroke-om volt 2012 májusában 9-én bal oldalamon egy vérrög az agyamban elzárt egy eret. Az intenzíven sikerült megoldani a problémát, infúzióval, értágítóhálóval ... megmaradtam. Május 3o-án a OORI-ba, utána a X. kerületbe Gizella rehabilítációra mentem, egy évig kezeltek. Nagy sikerrel. Pelenkás voltam, nem tudtam beszélni, a jobb oldalam nem mozgott. Szerencsére az agyam nem sérült! Aztán mindenfélét csináltak, csináltatnak velem. Akupunktúra, akupresszúra, természetgyógyász, shiatsu masszázs, masszőr, gyógytorna, kéztréner, logopedus, önismereti fejlesztők (tábor, klub) stb. A lábamra sántitok, a csipőm el van tekeredve. A kezem: fel tudom emelni, középre ( fekve megy) az ujjaim nem mozdulnak. Nagyon nagy a spazmus! Csuklóm nem mozdul. A beszédem jó, szépen haladok. Átálltam a bal kezemre, írok, takarítok, főzök stb. Jobbal szoktam írni - könyökből (a csuklóm lebeg ) a bal segít - de ákom-bákom lesz. Nem vagyok elkeseredve, láttam,hogy stroke-sok közül feladták, - elhunytak - vagy nincs változás bennük, a harcot feladták! ....csak élnek! Úgy gondolom,hogy nem adom fel a harcot (48 éves vagyok) és élni szeretnék, sérült vagyok ez nem vitás. Nagyon szeretnék elmenni az ARNI tréningre, hogy segítsenek rajtam! Szépnapot! Galuska Andrea
Galuska Andrea
Túlélő
Kedves Tom, Szeretném megköszönni, hogy megtaláltátok nekem Gabit. Az ő kiváló munkája és segítsége eredményeként hatalmasat fejlődtem és sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Önállóan, segítség nélkül megtettem az első lépéseket a konyhában 11 év után! Tudom, hogy a gyógyulás, fejlődés nem történik egyik napról a másikra, hanem egy hosszú procedúra és kemény munka, amelynek örömmel nézek elébe. Hálás köszönetem. Miután Gabival két hónapja dolgozunk, olyan egészségi állapotba, fizikai szintre hozott a felépülésemben, amit egyetlen gyógytornász sem ért el velem az elmúlt 10 évben. Most már tudom, képes leszek újra járni segítség nélkül! Köszönöm nagyon. Bruce Richardson, 2016
Bruce Richardson
Túlélő
Kedves Dr. Tom Balchin! Gondoltam, szívesen olvas egy rövid visszajelzést a fejlődésünkről. Dave-nek most volt a 7. órája Gabival. Mindketten nagyon elégedettek vagyunk vele, a szakmaiságával, a tudásával és a humorával. Dave nagyon jelentős fejlődést ért el. Figyelembe véve, hogy mikor kijött a kórházból decemberben, alig tudott járni, most bot nélkül jár. Sokkal jobban mozog a bal keze, képes fogni vele, és fel tudja emelni a karját majdnem a feje fölé hátra. Még nem vezet (azóta már igen), de ez az egyik célja és Gabi segít neki lépésről lépésre erősíteni célzott gyakorlatokkal azokat az izmokat, amelyek elgyengültek. Most már le tud térdelni és felkel segítség nélkül és tegnap ki tudott szállni a fotelből anélkül, hogy jobbra dőlt volna (kicsi siker, de fontos neki). Gabi olyan támogató és inspiráló, hogy Dave mindig várja a heti órákat. Nagyon örülünk, hogy megtaláltuk őt.
Dave Mason
Túlélő
Kedves Gabriella, Ezúton szeretnénk megköszönni azt az odaadást, szeretetet amivel édesapánkat kezeked. Szakmai tudásodat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy agyvérzéstől lebénult apukánk ma már kisebb segìtséggel lépcsőn közlekedik, kezét kezdi használni. Az orvosok lemondtak róla, hogy állapota agyvérzés után nem fog javulni. A tornáid, kezeléseid nem csak fizikailag, hanem mentálisan is segítenek apukánk gyógyulásában,mert megmutattad neki,hogynincs még itt az alagút vége, amit a kezeléseid elött már látni vélt. Mégegyszer sok-sok köszönet és hála Neked. Üdvözlettel Vastag Erika Szalai Ági.
Vastag Erika & Szalai Ági
Túlélő
Emberek! Vannak még csodák, bár én inkább szerénytelenül szorgalomnak és kitartásnak hívnám. Ma délelőtt egyedül felálltam a földről. Mindezt az előbbieken kívül köszönhetem a legutóbbi Work shopon tanultaknak. Ott mutatta meg Gabi, hogy hogyan lehetséges ez az én jelenlegi állapotomban is. Elhitette és én elhittem, hogy menni fog ez egyedül is. Azóta gyakorolok, erősítek és ma megpróbáltam úgy, hogy teljesen egyedül vagyok itthon és nincs a közelben segítségem. SIKERÜLT, így csupa nagybetűvel!! legyőzve félelmeimet, ami volt bőven. Pontról, pontra követve a videón látható lépéseket, egy újabb félelemtől megszabadulva mehetek újabb céljaim felé!! Köszönöm Nektek!
Turzai István
Túlélő
Kedves Gabi!
Először is ismét szeretném Neked megköszönni a szombati, „Van élet a Stroke után is!” programot, még ha szavakban közel lehetetlenre vállalkozom is! Nem, nem vagy Istennő, talán csak egy angyal, vagy pusztán egy ember, aki azt teszi, amiért ide érkezett – szívvel, lélekkel, tiszta szeretettel, és jól, nagyon jól! Az alábbiakban néhány tapasztalatot, eredményt és ezekből táplálkozó gondolatot szeretnék megosztani Veled (próbálom pontokba szedve): Nem voltak elvárásaim a nap kezdetén, pusztán egy: ott lenni, részt venni, megélni – hogy egy csodát, azt később tapasztaltam meg. Hogy mit adott a nap? Módszereket, eszközöket, de ami engem a leginkább megérintett: egy csodálatos hozzáállást! Semmihez sem hasonlítható élmény volt megélni azt az „energia bombát”, amit jelentettél nekünk, ám ez még csak nem is hasonlítható a szemléletmódhoz, amit mondtál, mutattál, sugalltál! Aki egy picit is figyel magára, megtapasztalhatja, hogy állapottól és az idő múlásától nem csitulva a szervezet mindig javítja önmagát! A Te csodálatos törekvésed Nekem, összefoglalva ennyi: Segíts! Segíts a szervezetednek, bárhol, bármikor, minden lehető módon. Igen, mindig lehet, mindig kell!
Azt gondolom, hogy a legnagyobb gát bennünk, saját magunkban – a két fülünk között van! Induljunk ki abból, ami az emberek „természetes” viselkedése, ami a legtöbb bajt okozza: 1) Csak a teljes, az ép a való, a helyes. Tapasztaltad már, (hát hogyne, szinte mindig!), hogy a betegséged tapasztalható következményei okán alábecsülnek? Ha ezt érzékeled és negatívan hat Rád, akkor értsd jól, hogy ez az ő problémája, ne hagyd, hogy a Tiéd legyen! Te tudod, hogy ki vagy és mit érsz, pontosan tudod, hogy egyedi vagy, megismételhetetlen és mi minden érték van Benned! Ő, a külső szemlélő, csak egy képet lát, amivel nincs kibékülve, mert fél, hogy mit tenne, hogyan érezne, ha ilyen helyzetbe kerülne? Hogyan tudná ő elfogadni úgy saját magát, mint ahogyan Te teszed. 2) Bezzeg mások … Ők nem tudják, hogy nem másokhoz kellene mérniük Téged (persze magukat sem!) és nem jó az élet az értelmetlen „bárcsak” talaján. Nem, ők mindig is „bárcsak”és „bezzeg” emberek maradnak! Ám ne ítéljünk el senkit, amíg „fel nem vettük a mokasszinját és …” 3) Figyeld csak: Én „csak” az egyensúly érzékem egy részét „veszítettem” el hat éve, persze nem mondom, hogy jó lenne olyannak lenni, mint amilyen Te vagy! Lehet, hogy Nekem kisebb a testi bajom, nem áll már mögöttem a volt párom – istenem, a valódi hősök! -, de miért is hasonlítgatnánk máshoz magunkat? Légy a mérce Te, saját magad! Csak az számítson, hogy saját magadhoz képest miben, mennyit fejlődtél! Előre léptél tegnap óta? Tettekben, hozzáállásban, gondolatokban? Biztos, hogy amit kaptál, ami most kínkeserv, az rossz? Ami ma annak tűnik, holnap mi lesz? Bizonyítsam – oké, nézzük az ellenkezőjét: Voltál már kiugróan jó helyzetben (az egyszerűség kedvéért: nagy ház, jó nő/pasi, „csilivili” autó, bámulók hada)? Jó volt? És mit adott – fejlődtél, több lettél – vagy csak nagyobbat estél utána? Nem lehet, hogy most sokkal többé válhatsz és a környezetednek sokkal többet adhatsz – emberségből -, mint valaha? 4) Persze lehet most nehéz, nagyon nehéz! Mégsem sajnállak, mert akkor táplálnám benned az önsajnálatot és most erre semmi szükséged - ennél sokkal erősebb vagy! Becsüllek, mert ott voltál szombaton, mert akarsz, mert teszel -. magadért, a kísérőd és a Gabiék elhivatottságához, kitartásához méltóan.
Nem tisztem a hegyi beszéd, ezért pusztán még két gondolat: Ne mérd magad máshoz! Minden, amit meg tudsz tenni, az a fejlődésed kulcsa - terápia! Lehet, hogy nehézkesebben, kevésbé megy,mint ami már ösztön volt (korábbi tapasztalataid alapján!), és most át kell gondolnod, másként kell végrehajtanod, de meg tudod csinálni! Tudtál futni és most felállni is nehéz? Tedd, amit már tudsz, hidd el minden, amit teszel épülésedre válik! Ha elbizonytalanodsz, tekints pici unokádra, vagy az utcán szembe totyogó „kisgatyásra” – és meríts belőle erőt! Neki mennyit kell még gyakorolnia? Tekints rá, vagy gondolj a Gabi kifogyhatatlan energiáira, a csapata sziklaszilárd támogatására; mindaz, amit teszel, legyen nekik köszönet - értük! Nem szentek ők, csak emberek, ám talpig, utolsó porcikájukig – leheletükig – hála nekik érte!
Bármit teszel, tedd úgy, ahogy képes vagy rá, tedd újra és újra, légy egyre biztosabb, egyre több, egyre jobb! Kedves Gabi! Hálásan köszönöm, ismét! Subicz István
Subicz István
Túlélő
A probléma amivel Gabihoz fordultam, bal oldali gyengeség és zsibbadás a karomban, valamint az arc izmok mervedése. SM-el diagnosztizáltak. Nem tudtam mosolyogni és az arc mimikám is limitált volt . A karom zsibbadt , nehezen tudtam koordinálni a mozdulataimat . Gabi megvizsgált és összeállított egy személyre szabott kezelést . Az első kezelés után tudtam mosolyogni és kezdtem jobban érezni magam . Az arc izmaimat elektroterapiaval, a karomat elektroterapiaval, maszírozással és tornával (az ARNI módszer alkalmazásával ) kezelte . A kezelések végén specialis gyakorlatokat csináltunk , amiket otthon önállóan is el tudtam végezni. Köszönhetően Gabi tapasztalatának és az általa összeállított személyre szabott ARNI kezelésnek , 4 hét után vissza tudtam menni dolgozni . 3 hónap elteltével szinte teljesen felépültem és azóta is tünetmentes vagyok. Ezúttal is köszönöm szépen kedves Gabi, hogy vagy nekünk ! S.Gabor
S.Gábor
Túlélő
Pásztor Gabriellát kb. 6 hónapja ismerem. Ő egy végzett ARNI isntruktor (A.R.N.I.-Action for the Recovery from Neurological Injury), alternatív terapeuta és mivel stroke-t kaptam, heti rendszerességgel segít nekem a rehabilitációmban. Gabi mindig professzionálisan dolgozik, minden órára készül. Látszik rajta, hogy szereti, amit csinál, ez visszatükröződik a gondosságában, a tiszteletteljes és felelősségteljes munkájában. Mindig 100 %-át adja saját magából az óra elejétől a végéig, és mint beteg, mindenben mindig én vagyok a prioritás. Gabi egy eltökélt, nagyon tiszteletre méltó, komoly, nagy tudású, végsőkig a megoldásra fókuszáló, szorgalmas, szenvedélyes szakember, akivel jó együtt dolgozni és egy igazi melegszívű, kedves és valóban szeretetteljes ember. Gabival mint trénerrel és terapeutával az elmúlt 6 hónapomat nem lehet másképp leírni, mint megdöbbentő. Ő tényleg érti a stroke felépülés menetét. 6 hónap után vissza tudtam térni a munkámhoz, mint tanársegéd, tudok járni és a karom és kezem funkcionális mozgása minden nap javul. Nem tudom elég magasztos kifejezésekkel ajánlani Gabit.
Jeanette H.
Túlélő
Hello, Hassan vagyok. Néhány évvel ezelőtt kaptam egy vírusos fertőzést, amelytől nyaktól lefelé teljesen lebénultam. Egy barátom ajánlotta, hogy keressem meg Gabit. Számos alkalommal voltam nála kezelésen az elmúlt 6 hétben és hatalmas eredményt értünk el. Jelenleg ott tartok, hogy el tudom hagyni az egyik mankómat, amivel jártam. Abban is segített, hogy a bokámat fixáló rögzítést se kelljen viselnem. Gabi tudása a rehabilitációs gyakorlatokban és technikákban a legjobb, amivel eddig találkoztam. A 25 éves szakmai tapasztalatával és meleg mosolyával Gabi egy igazi sztár.
Hassan
Túlélő
Üdv mindenkinek és kedves beteg társaim. Ismét csak jó dolgokról számolhatok be, hogy Pásztor Gabriella tanácsát követem és hallgatok intő szavaira és tanácsaira. 2015 December 31 történt a tragédia, a stroke. Bal felem lebénult tolókocsiban voltam, sokat mozogtam, szoba bicikliztem, járás az ment is és kiszálltam a tolókocsiból is, de a bal kezem csak részben mozgott. 2018 Nyarán megismertem Gabriellát, és csodás csapatát, már kezd a bal kezem mozogni, bal kezemen az ujjaim , csuklóm most kezd el mozogni , ami mindig is merev volt . Azt is tudnotok kell hogy, én olyan kéréssel fordultam, hogy ismét a régi legyek és tudjak zongorázni bal kézzel is a basszust tudjam játszani, és én mindent megteszek hogy ismét a régi ön magam legyek. December 16.-án Gabriella meghívott az évad záró bulira és én ön magam szeretném megmutatni hogy az erős akarat és a hozzá állás és hogy meg akarok gyógyulni. Továbbá megszeretném említeni TÓNI akinek varázslatos keze van , és tudja hogy , hol vannak azok a pontok ahol masszírozni kell . és a jó intenzív gyakorlatokat . Mindenkinek jobbulást , kitartást és erőt egészséget kívánok.
István Tibor
Túlélő