Kedves Gabi, és Mindenki, aki részt vett a szombati workshopon, és azok is, akik tervezik a részvételt!
Nem akartam szombat este írni, vártam, hogy lecsillapodjon bennem mindaz, amit láttam, hogy ne legyek pátoszos és hosszú, de az érzés nem múlt el! Elnézést előre a sok szóért, nem megy rövidebben!
Gabi, te egy cunami vagy! Felálltál beszélni, kezdtél és elborítottál mindannyiunkat, mint egy óriási hullám, szívtál, repítettél magaddal! Az érintetteket megráztad, meggyötörted, majd olyan állapotban dobtad parta őket, amilyen jóban már régen nem voltak!
Egyszerre csodállak és irigyellek! Csodállak a vasakaratodért és a teremtő erőért, ami benned van. És igen, irigyellek, amiért lubickolsz a munkádban, és ezt át tudod adni másoknak.
Összegyűltünk jó sokan a workshopon. Ki jobban, ki kevésbé sérült. Én édesanyámat kísértem el, aki másfél éve kapott súlyos, vérzéses stroke-ot. Öt centi átmérőben volt vér az agyában. Jobb oldala bénult, a lába alakulgat, a beszéde nem tökéletes, de tudunk telefonálni – a keze viszont másfél éve mozdulatlan.
Minden túlzás nélkül állítom, én csodát láttam tegnap. Láttam egy férfit, akit érkezése után hárman húztak fel a tolószékből, remegett, ömlött róla a víz, majd a nap végén a saját lábán sétált a tréner kíséretében, bottal a kezében.
Láttam egy másikat (és ezt te is észrevételezted Gabi), aki – nem akarok megbántani senkit – kifejezéstelen arccal érkezett, és a tréning végén ragyogott a szeme és visszaköltözött az élet a tekintetébe az elért sikerektől.
Anyukám sajnos nagyon gyenge fizikailag, nem tudta egyelőre követni a tempót, de délután, amikor a felsővégtagos csoporthoz csatlakozott, láttam a mi személyes csodánkat, hogy a másfél éve mozdulatlan ujjak táncot jártak, a kézfej „parancsra” ökölbe szorult.
Ismeritek az Ébredések című filmet? Olyan volt…
Olyannyira a hatása alá kerültem ennek az egésznek, hogy borzasztóan sajnálom, hogy nincs semmiféle egészségügyi affinitásom. Valahogy aktív része szeretnék lenni! Gabi, ha bármit tehetek itt, Komárom-Esztergom megyében, legyen szó népszerűsítésről, erre nyitott gyógytornászok felkutatásáról, bármiről, kérlek, szólj!
A trénekeről: szív, érzelem, empátia, türelem, szakértelem, mosoly. Ezek vagytok ti, fényévekre a kórházi robotoktól!
Zárásként azokhoz szólnék, akik még nem voltak ilyenen: valóban csodát láttam tegnap. Azt ne feledjétek: minden eszközt, módszert, tudást megkaptok, de a csoda bennetek van! Küzdjetek, hajtsatok, és ne adjátok fel soha! EZ az út a gyógyuláshoz!
Hálás vagyok, hogy részt vehetett rajta anyukám, és hogy megismerhettünk benneteket!
Köszönöm, hogy „meghallgattatok.”
Nóra
Irigylem azokat akik részt tudnak venni ilyen tréningen, én sajnos anyagi okok miatt nem mert még fogyatékosságit se kapok már annak örülők ha a gyógyszereimet ki tudom váltani